Skip to main content
közigazgatás: külföldönközigazgatás: magyar

Nehéz lesz kompromisszumos megoldást találni az Európai Unió következő hétéves keretköltségvetésének sarokszámaira

Szerző: 2019. október 20.No Comments

„Az 1 százalékos tábor és az Európai Bizottság GNI 1,114%-os javaslata közé lőtte be első számszerű javaslatát a következő hétéves keretköltségvetés főösszegére a finn soros EU-elnökség. A csütörtökön összeülő Európai Tanács elé kerülő dokumentum a Bizottság javaslatához képest javít ugyan a kohéziós és a közös agrárpolitikai büdzsé részarányán a költségvetés egészén belül, de a kisebb keret miatt összegszerűen mindkét területen még nagyobb vágást irányoz elő.

A tagállamok túlnyomó része kedvezőtlenül reagált az EU soros elnökségének első olyan javaslatára a következő hétéves keretköltségvetésre vonatkozóan, ami már számokat és összegeket is tartalmaz, igaz egy „tól-ig” terjedő skálán belül.

Pedig a 2021 és 2027 közötti pénzügyi keret három vetületére, a majdani kiadások főösszegére, a legfontosabb fejezetekre és politikai területekre, valamint a feltételrendszerre fókuszáló finn elnökségi dokumentum egyfajta arany középutat próbál találni a nettó befizető országok és az Európai Bizottság javaslata között. A nettó befizetők (Németország, Hollandia, Svédország, Dánia és Ausztria) az EU27-ek nemzeti összjövedelmének (GNI) 1 százalékánál húznák meg a költségvetés felső határát, miközben az Európai Bizottság 2018 májusi javaslata a GNI 1,114 százalékát irányozta elő. A két szám között eleve 150 milliárd euró különbség mutatkozik.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tagállamok többsége Magyarországot is ideértve a Bizottság javaslatát is keveselli, és legalább a GNI 1,16 százaléka körüli büdzsét tartana elfogadhatónak.

Helsinki ehhez képest az Európai Tanács eheti ülése elé időzített dokumentumban a GNI 1,03 és 1,08 százaléka közé lőtte be az EU27-re szabott keretköltségvetés főösszegét, ami a Bizottság javaslatához hasonlóan az Európai Fejlesztési Alap (EDF) forrásait is tartalmazza. Az érdemi vita elindításának szánt finn javaslat a hét évre 1050 és 1100 milliárd euró közötti összeget irányoz elő a Bizottság által javasolt 1135 milliárd euróval szemben, figyelmen kívül hagyva az ún. speciális eszközöket.

A finn modellnek tehát még a legfelső skálája is (GNI 1,08%) 35 milliárd euróval kisebb büdzsével számol, mint Brüsszel kiinduló javaslata, aminek folyományaként a magyar kohéziós politikai pénzes boríték 24 százalékkal (5,7 milliárd euróval) csökkenne a 2014 és 2020 közötti időszakhoz képest.

Az alacsonyabb költési szint ellensúlyozására a finnek a Bizottság tervezetéhez képest minimálisan megemelték ugyan a kohéziós politika és a KAP (közös agrárpolitika) költségvetés egészén belüli részarányát (az előbbit 29,1%-ról 29,6% és 29,8% közé, az utóbbit 28,6%-ról 30,5-30,9%-ra), ám a kisebb büdzsé miatt ez további elvonásokat jelentene mindkét hagyományos politika finanszírozásában. Nem véletlen, hogy több nettó kedvezményezett tagállam, köztük Magyarország elégedetlenségének adott hangot. „A finn elnökség nem volt képes a semleges döntnök szerepének eljátszására” – közölte a BruxInfóval egy „új” tagállam magas rangú diplomatája.

A közép- és kelet-európai tagok számára két kiemelten fontos politikai terület relatív súlyának növelését a finnek úgy biztosították a friss javaslatban, hogy a Bizottság által javasolt 35,6%-ról 32,8-33% közé vitték le a többi politika részarányát a költségvetésen belül.

A finn papír azt is egyételművé teszi, hogy az alacsonyabb kohéziós politikai büdzsé érdekében az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és az Európai Szociális Alap +-ból vonnának el további forrásokat, és – ugyancsak fontos körülmény – a felhasználható kohéziós források felső és alsó szintjét is lefelé mozdítanák el, ami hazánk esetében már eddig is 40%-kal alacsonyabb volt, mint 2014 és 2020 között.

A közös agrárpolitikánál a finnek a tagállamok többségének óhajára hivatkozva az első pillérből (közvetlen jövedelemtámogatások és piaci intervenciók) forrásokat csoportosítanának át a második, vidékfejlesztési pillérbe. Végső soron ez azt eredményezné, hogy a KAP első pillérében a jelenlegi MFF-hez képest névértéken befagyasztanák a támogatások szintjét (azaz reálértéken számottevően csökkennének), a vidékfejlesztésnél pedig valamelyest a nominális befagyasztás alatt állapodnának meg.

A finn papír harmadik pontja a „politikai koherenciával és a kondicionalitás kérdésével” foglalkozik. Elsőként mindjárt azzal a javaslattal, ami a jogállami normák tiszteletben tartásához kötné az uniós kifizetéseket. Az elnökség szerint a mechanizmus alkalmazását és ennek kritériumait már korábban tisztázták, ami nyitott kérdésnek számít még, az az eszköz politikai vonatkozásaival áll összefüggésben. Éspedig azzal, hogy olyan mechanizmust hozzanak-e létre, amit a jogállamisághoz kötnek. Továbbá a mechanizmust aktiváló feltételek listája zárt vagy nyitott legyen. Végül pedig a tanácsi szavazás szabályaival (minősített vagy fordított minősített többségek). A finnek a maguk részéről azt javasolják, hogy egy zárt listán felsorolt világos és pontos kritériumok alapján indulhasson el az eljárás.

A dokumentum arra is kitér, hogy minden tagállam támogatja azt a célt, hogy az EU-költségvetés 25 százalékát a klímacélok szolgálatába állítsák, legfeljebb abban van eltérés, hogy egyeseknél a 25% a maximum, másoknál a minimum. Itt szól a papír részletek nélkül a méltányos átállást szolgáló pénzügyi alap létrehozásáról is.

Végül a migrációval kapcsolatban megjegyzi, hogy az MFF-en belül egyszerre több költségvetési fejezetből és programból is jut majd erre a célra, a migráció kezelésére vonatkozó pozitív ösztönzőket is ideértve.

A finn soros elnökség arra számít, hogy az Európai Tanács a papírban foglaltakról tartandó érdemi vitát követően olyan útmutatásokat ad majd a további munkához, ami az elnökségnek lehetőséget ad az ún. tárgyalási keret véglegesítéséhez a decemberi csúcstalálkozó előtt.

Az elnökségnek úgy tudjuk nem szegte kedvét a kormányok részéről tapasztalható általános elutasítás, mert ha senki sem örül, azt biztató jelnek tekintik a tárgyalások előtt. Ezzel együtt egyre több tagállami diplomata biztos abban, hogy a tárgyalások lezárása a jövő évre csúszik majd át.”

Forrás:
Még több pénzt venne el a finnek kompromisszumos terve; Gyévai Zoltán; BruxInfo; 2019. október 16