Skip to main content
közigazgatás: külföldönközigazgatási informatikaszakirodalom

Tudásvákuum, mint az e-közigazgatási innováció kudarcának gyakori oka

Szerző: 2020. január 27.No Comments

„A Government Information Quarterly 2020. évi 1. számában a „Knowledge vacuum: An organizational learning dynamic of how e-government innovations fail” címmel megjelent tanulmány új magyarázatot ad azokra az esetekre, amikor az e-közigazgatási innovációs kezdeményezések kudarccal végződnek. Pontosabban: új fogalmi keretet alkot a lehetséges magyarázatok értelmezésére. Mint rámutatnak, az elmúlt évtizedekben a közintézmények hatékonyságának növelésére irányuló e-közigazgatási innovációs kezdeményezések gyakran nem értek fel a polgárok, a jogalkotók vagy a szervezetek elvárásaihoz. Ilyenkor az elégtelen tervezéstől a nem megfelelő megvalósításig számos lehetséges magyarázat merül fel a kudarc magyarázatára, de az okok mögötti átfogó dinamikát magyarázó elméleti keret megalkotása továbbra is megoldandó feladatot jelentett.

Az elvárt, de nem realizálódott előnyök értelmezésének továbbfejlesztésére a szerzők új fogalmi keretet alkottak, aminek a középpontjába a tudásvákuumnak helyezték. A modell a túlhajtott felfedezés és a szervezeti tehetetlenség kölcsönhatásából fakadó szervezeti feltételekből vezeti le azt a feszültséget és az ebből fakadó ördögi kört, amely a gyenge teljesítményhez és annak újratermelődéséhez vezet. A koncepció bevezetéseként áttekintik az e-közigazgatás fejlődésének rövid történetét, valamint ennek során azokat a tényezőket, amelyek a sikerhez vagy a kudarchoz vezettek az e-közigazgatási innovációk során. Ennek tanulságaiból vezetik le fogalmi keretüket, majd ennek illusztrálására egy esettanulmányban alkalmazzák a koncepciót egy adott e-közigazgatási innovációs kudarc leírására. A tanulmány végén összefoglalják az elméleti és gyakorlati következményeket, további vitát és kutatást ösztönözve a tárgyban.

A következőkben összefoglaljuk a szerzők által javasolt, a belső dinamikára fókuszáló fogalmi keretet a tudásvákuum értelmezésére. A koncepció a különböző szerkezeti és viselkedési tényező közötti kölcsönhatásokat hangsúlyozza, amelyek többnyire inkább negatív, mint pozitív irányba befolyásolják a folyamatokat. Ezek a tényezők vagy hajtóerőt hoznak létre a felfedezés (keresés, variálás, kockázatvállalás, kísérletezés, játék, rugalmasság, felfedezés, innováció) irányába, vagy visszahúzó erőt ezzel szemben. Míg az innováció a szervezetet olyan új területek felé tolja, ahol az alkalmazottak nincsenek felruházva a megfelelő tudással, addig a visszahúzó erők arra késztetik a szervezetet, hogy az a korábbi határok között maradjon. Az innovációhoz szükséges és a meglévő tudás közötti eltérés frusztrálóan hat az alkalmazottakra. A hajtóerők és visszahúzóerők közötti feszültség egyaránt hat a strukturális és a magatartási szinten, gyakran generálva ezzel jelentős tudásdeficitet.
Egy egyszerű tanulási folyamat során keletkező tudáshiány rövid távon jelentkezik, és a tanulás folyamán jobbára eltűnik. Ezzel szemben a koncepcióban vázolt tudásvákuum akkor lép fel, ha több innovációs kísérlet követi egymást vagy folyik egymással párhuzamosan, a feladat összetettségének növelésével együtt. Ezt az egyszerű tudáshiánnyal ellentétben nem lehet egyszerűen képzéssel vagy tréningekkel orvosolni.

A következő ábra összefoglalja tudásvákuum fogalmi keretét az azt létrehozó létrehozó dinamikával együtt. Az előzményeket a heterogén új kormányzati reformtörekvések, a technológiai fejlődés, az innovációval kapcsolatos vezetői attitűd és az állampolgári szükségletek jelentik. A túlhajtott felfedezés felé vezető hajtóerőket az e-közigazgatási kezdeményezések heterogenitása és a korai felülvizsgálat jelentik strukturális szinten, a közigazgatási vezetők innováció iránti elfogultságával és a politikai nyomásra adott idő előtti válaszokkal együtt. A szervezeti tehetetlenségből fakadó visszahúzó erők az alkalmazottak frusztrációjából és ellenállásából fakadnak. A nyilak a tényezők közötti dinamikus kapcsolatot jelzik. Az alacsony teljesítményből politikai nyomás keletkezik, ami idő előtti felülvizsgálatot eredményez, növelve a tudásdeficitet és az alkalmazottak frusztrációját, ami még alacsonyabb teljesítményhez vezet. Az ördögi kör ezután vagy folytatódik negatív spirálként, vagy az innováció elvetéséhez vezet.

Az ábrán a szürke mező jelzi a tudásvákuum ördögi körét. A vastagon keretezett mezők jelentik a strukturális tényezőket, a vékonyabb keretűek a viselkedési tényezőket. A vékonyabb nyilak a szokásos korai hibákat jelzik, míg a vastagabb nyilak az ördögi kör dinamikájából fakadnak.
A szerzők szándéka szerint nem egy ellenérvrendszert akartak felállítani az e-közigazgatási innovációval kapcsolatos eddigi kutatási eredményekkel szemben, hanem – a tanulás dinamikáját helyezve a középpontba – az innováció és annak megvalósításának dinamikus természetére kívánnak elméleti magyarázatot adni. Végül a szerzők megjegyzik: fogalmi keretük nem csak az e-közigazgatási, hanem más típusú innovációk értelmezésére is alkalmas lehet.”

Forrás:
Knowledge vacuum: An organizational learning dynamic of how e-government innovations fail; Taehyon Choia, Susan Meyers Chandler; Government Information Quarterly; DOI https://doi.org/10.1016/j.giq.2019.101416; Volume 37, Issue 1; 2020. január (szabad hozzáférésű a cikk)