A Mesterséges Intelligencia a nemzetközi kapcsolatokban. Egyiknek „motor”, a másiknak „szakadék”
Az orosz szervezésű közpolitikai fórum, a Valdai Klub szakmai szervezete is tanulmányban járta körül a Mesterséges Intelligencia külpolitikai célú alkalmazási lehetőségeinek témáját. Az orosz agytröszt szakemberei úgy vélik, hogy a nemzetközi párbeszéd jól érzékelhető beszűkülésének időszakában talán éppen a technológiai innovációk segíthetnének hozzá a nemzetközi kommunikáció folyamatának fenntartásához. Ilyen szempontból a Mesterséges Intelligencia már egy ideje sikerrel szerepel a nemzetközi kapcsolatok „diszruptív” (tehát, kvázi-forradalmi) átalakítását célzó új fejlesztések sorában. Jó néhány részterületen folynak ígéretes kísérletek az MI-technológiák alkalmazására, amelyek különösen jól működhetnek a nemzetközi konfliktushelyzetek feloldásában, a kulcsszereplők közötti bizalomépítés területén, köszönhetően a technológia alapú folyamatok pártatlanságának, áttekinthetőségének és ellenőrizhetőségének. A tanulmány szerzője, Jaroszláv Lisszovolik (aki korábban a Világbanknál, illetve a Deutsche Bank menedzsmentjében töltött be vezető pozíciókat) a Valdai Klub programigazgatójaként jegyzett munkában megemlítette ugyan a kínaiak nagy figyelmet kapott komplex, külpolitikai döntéstámogató programjait, ám mégis a gazdaságdiplomácia területén kipróbált első MI-alkalmazásokat sorolta a legígéretesebb új kezdeményezések közé.
A legfigyelemre méltóbb MI-alapú projektet az IBM cég indította, közösen a Brazil Kereskedelmi Kamarával, a nemzetközi kereskedelmi tárgyalások előmozdítására. A program keretében kifejlesztett Kognitív Kereskedelmi Tanácsadó (Cognitive Trade Advisor – CTA) szoftver célja, hogy megkönnyítse a nemzetközi kereskedelmi tárgyalók munkáját az egyes termékek eredetszabályozásainak megállapítása során. A nemzetközi kereskedelmi forgalomba bekapcsolni kívánt termékek eredetének (származási „nemzetiségének”) megállapítása hagyományosan nagy munkaráfordítást és rengeteg időt igénylő feladat, mivel az eljárás során sok ezer oldalnyi már meglévő kereskedelmi megállapodás szövegét kell áttekinteni, továbbá meg kell vizsgálni a termékeredetekhez kapcsolódóan számításba veendő vámszabályozásokat is. Egyébként maga a CTA-projekt is egy valóságos kereskedelemszabályozási tárgyalássorozat támogatására jött létre: a latin-amerikai MERCOSUR tömb és Kanada közötti kereskedelmi tárgyalások megkönnyítésére. Lényegét tekintve Mesterséges Intelligencia technológiákat ötvöz adatelemzési eljárásokkal, és ennek révén az egyébként rendkívül komplex kereskedelem-technikai kérdések tisztázása számottevően lerövidíthető. A szoftver alapját képező MI-technológia optimális tárgyalási stratégiát javasol a kereskedelmi tárgyalónak, aki így jelentős versenyelőnyhöz juthat a gazdaságdiplomáciai szituációkban vele szembe kerülő rivális kollégáihoz képest. A szoftver lehetővé teszi – a rendelkezésre álló kiinduló adatok elemzése révén – a tárgyalópartner stratégiájának jobb megértését, illetve az ezekhez optimálisan illeszkedő kereskedelempolitikák kialakítását. A szoftver része egyébként egy ún. kognitív asszisztens, egy Adam névre keresztelt algoritmikus segéd, ami képes a természetes nyelven megfogalmazott kérdések, ill. parancsok megértésére, tehát egy könnyen kezelhető interfészt biztosít a program felhasználója számára.
A Kognitív Kereskedelmi Tanácsadó a remények szerint egyébként a feltörekvő gazdaságokban jelenthet igazi áttörést, tehát azoknak a kis és emelkedő közepes nemzeteknek a kereskedelem diplomáciáját szolgálhatják leginkább, amelyeknél a bonyolult kereskedelem szabályozási ismeretek, illetve ilyen kapacitások csak korlátozottan állnak rendelkezésre.
Ugyanakkor éppen ez az a pont, ahol a cikk szerzője – egyetértve a világelső Brookings Institution közelmúltbeli tanulmányának megállapításaivaL – a legkritikusabbnak tartja az MI-technológiák diplomáciai célú alkalmazását. A Mesterséges Intelligencia fejlesztések ugyanis, kumulatív hatásaiknak köszönhetően, rohamosan kitágíthatják az amúgy is meglévő technológiai szakadékot a fejlett és a szegényebb országok között. A szerző ezért is tartja fontosnak, hogy az MI nemzetközi kapcsolati célú alkalmazását célzó fejlesztések lehetőleg globálisan (magyarán multilaterális intézményekhez kötődve) történjenek.
AI in International Relations: the Era of Digital Diplomacy; Yaroslav Lissovolik; Valdai Club; 2020. február 12.
Nemzetközi válsághelyzetek előrejelzése: a közösségi média-elemzés új módszereivel
A modern IKT-technológia alapján fejlődő korszerű külkapcsolati intézmény- és működésrendszerek fogalmi kereteinek említésekor mindig igyekezni szoktunk hangsúlyozni: a digitális diplomácia messze nem azonos „csupán” a nemzetközi kommunikációból már jól ismert „Twitter-külpolitizálással”. Valójában a digitalizálódó külügyi szervezetek „hátsó udvaraiban”, a back office jellegű folyamatok támogatására már jó ideje jelentős fejlesztések segítik a külügyi-diplomáciai munkát a világ jó néhány országában. A külpolitikai célú döntéselőkészítő-döntéstámogató rendszerektől kezdve a konzuli munkát jelentősen megkönnyítő (és főleg meggyorsító, leegyszerűsítő, elérhetőbbé tevő) szoftveralkalmazásokig egyre több területet fog át a diplomácia digitalizálódása.
Ugyanakkor természetesen nem elhanyagolható a közösségi média platformok egyre intenzívebb diplomáciai célú alkalmazása a külügyi tevékenységek átalakításában. Érdemes azonban felfigyelni rá: maga a közösségi média sem csupán a látványos, tömegközönséget megcélzó kommunikációs feladatkörre használható. A Facebook, a Twitter, az Instagram a diplomácia információs funkciójának nem csupán a „kifelé menő” ágát, tehát a külföldi közvélemények tájékoztatását, befolyásolását szolgálhatja hatásosan. Legalább ilyen fontos szerepet kezdenek ezek az eszközök játszani az információ áramoltatás másik, „befelé jövő” ágában, tehát a tájékozódásban. Magyarán, abban a nyílt forrású információszerző munkában, ami egyre nagyobb szerepet és jelentőséget kezd nyerni a világ diplomáciáiban. A modern társadalmak, és különösen a fiatal generációk ma már nem kis mértékben a közösségi média tereiben „élnek”. Ez a közismert tény teremti az alapot ahhoz, hogy a szakemberek a közösségi platformokra egyre inkább olyan információ forrásként tekintsenek, amelyek rendkívül jó bepillantást engednek szubkulturális formációk (pl. akár terrorista szerveződések), vagy akár széles társadalmi csoportok, sőt egész közösségek hangulatainak, érdeklődéseinek, közbeszédének, attitűdjeinek alakulásába, méghozzá szinte valós időben. Vagy még annál is korábban. Az egyik érdekes társadalomtudományi vizsgálódási terület ugyanis éppen az, amelyik a közösségi platformokon folyó kommunikáció elemzésével igyekszik (használható) előrejelzéseket kidolgozni az érintett társadalmi szegmensek várható viselkedésére nézve.
A Dél-Karolinai Egyetem általunk gyakran idézett Közdiplomáciai Központja, az USC Center on Public Diplomacy ebben a témában közölt most egyérdekes cikket. A szerző szintén jó ismerőse immár olvasóinknak: az Oxfordi Egyetem Digitális Diplomácia Kutatócsoportját vezető, román származású professzor, Corneliu Bjola jegyzi azt a rövid tanulmányt, amely más társadalomtudományi diszciplinák, illetve területek módszertani eszközeit felhasználva igyekszik prediktív elemzéseket kialakítani. A cél: a közösségi média terekben zajló párbeszédekre támaszkodva előre jelezni a nemzetközi kapcsolatok kritikus fordulatait, időben „megszimatolni” a készülő válságokat.
Bjola a rövid ismertetésben három vizsgálati technikát mutat be, amelyeket a közösségi média platformokon zajló külpolitikai témájú beszélgetésekre alkalmazva használ bontakozó válságok, eszkalálódó feszültségek előre jelzésére.
A viralitás elemzés egy jó első megközelítést adhat annak eldöntésére, hogy egy-egy nemzetközi eseménynek mekkora a robbanási potenciálja. A mérés alapvetően annak regisztrálását célozza, hogy egy (nemzetközi vonatkozású) esemény említései, adott időtartam alatt, milyen tempóban növekednek a közösségi terekben. Ugyanakkor itt azért érdemes észben tartani: a közösségi média viharai többnyire erősen kérészéletűek; amilyen gyorsan kirobban egy-egy ügy, olyan gyorsan feledésbe is merül a hálón.
Az eredetileg a biológiai kutatásokból kölcsönzött jelzés elemzés tulajdonképpen annak mérésére irányul, hogy egy-egy nemzetközi politikai szereplő mekkora „ráfordítást” szán egy-egy álláspontra a közösségi média tereiben folyó párbeszédben. Az elmélet úgy szól, hogy a helyzet krízispotenciálja növekszik akkor, ha egy (vagy több) érintett politikai szereplő túlságosan sok erőforrást (pl. időt, megszólalást) fordít az adott álláspontra ahhoz, hogy később politikai presztízsveszteség nélkül kihátrálhasson az ügyből. Példának a frissen bontakozó amerikai-iráni összecsapást említi Bjola: az iráni katonai vezető, Szulejmáni megölését követően, az amerikaiaknak üzenő Javad Zarif iráni külügyminiszter tweetjeinek elemzése azt mutatta, hogy azok érzékelhetően képlékenyek, erős él nélküliek voltak. Nem hordoztak olyan „ráfordítást”, ami már csak a helyzet további eszkalálódása irányába tette volna lehetővé az elmozdulást.
A dominó effektus elemzés, a harmadiknak bemutatott előrejelzési módszer azt vizsgálja, hogy a nemzetközi ügyben érintett kulcsszereplő(k) véleményét, álláspontját mennyire veszik át más potenciális főszereplők. Az elemzési eszköz használatának demonstrálására Bjola professzor ismét az USA és Irán egymásnak feszülését hozza. Feltűnő, hogy az amerikai légi csapást követő iráni közléseket a közösségi médián nem veszi át (nem re-tweeteli) a konfliktus kiszélesedésében potenciálisan kulcsszerepre képes orosz, illetve kínai diplomácia. Ahogy az is a krízis kiteljesedésének lehetősége ellen szól, hogy a témában megszólaló további fontos szereplők (Szaud Arábia, Németország, Franciaország) diplomáciai és politikai vezetői kivétel nélkül a helyzet de-eszkalálását sürgetik tweetjeikben. Az egyes közösségi médiaelemzési módszerekben rejlő válság előrejelzési potenciál persze akkor teljesedhet ki, véli Bjola, ha megvalósul a különálló elemzési módszerek rendszerintegrációja, valós idejűsége. Amiben éppen az MI-alapú fejlesztések jelenthetik a szükséges technológiai kereteket.
How to Use Social Media to make Sense of International Crises?; Corneliu Bjola; USC Center on Public Diplomacy; 2020. január 17.
Európai Digitális Diplomáciai Hálózatot indít az EU
Annak idején mi is hírt adtunk róla (majd később is többször visszatértünk a témára): 2017-ben a dán Casper Klynge lett a világ első technológiai nagykövete. A külügyminisztériuma által szabályosan akkreditált diplomata a Szilícium-völgybe települt technológiai és interneted óriásvállalatoknál képviseli azóta is hazája érdekeit. Azóta több követője is akadt, és ebből a szempontból különösen fontos a német Hinrich Thölken szerepe. Az erőteljes természettudományos szakmai háttérrel rendelkező hivatásos diplomata 2018 óta viseli a „Digitalbotschafter”, azaz a digitális nagykövet címet. A terv most az, hogy az Európai Unió, éppen az év második felére eső német elnökség idején, intézményesített hálózatba fogja a tagállamok technológiai ügyekkel megbízott külügyi szakembereit. A közös külügyi és diplomáciai szervezet, az European External Action Service már szét is küldte a tagállamok külügyminisztériumainak a felkérést, hogy jelöljenek ki az IKT-technológiák témájával való foglalkozásra állandó tisztviselőt. A kijelölt személyekből hozzák létre a tervek szerint az Unió „Digitális Diplomáciai Hálózatát”. A laza módon kapcsolódó testület évente két alkalommal fog ülésezni, hogy megvitassák a technológiai fejlesztésekkel kapcsolatos uniós feladatokat és álláspontokat. A Hálózat hatáskörébe rendelt témák, egyebek mellett, felölelik majd az alábbiakat:
- a digitális transzformáció geopolitikai és geoökonómiai vonatkozásai;
- bizalomépítő intézkedések a kibertérben;
- adat- és MI-politikák a diplomáciában;
- új digitális diplomáciai eszközök fejlesztése;
- Európa mint digitális csomópont fejlesztése;
- a digitális transzformáció európai politikáinak kommunikálása;
- a globális technológiai vállalatok szerepe a nemzetközi politikában;
- digitális ökoszisztéma kialakítása az EU külügyminisztériumai számára;
- közös diplomáciai missziók (kampányok, események) harmadik országokba, az európai álláspont propagálására;
- nyílt, szabadon hozzáférhető, biztonságos Internet előmozdítása.
A Digitális Diplomáciai Hálózat, a közvetlenül érintett külügyi szakértőkön kívül a network-építést igyekszik majd kiterjeszteni a tagállamok témához kapcsolódó civil (vállalati és tudományos) szakembereire is. Tevékenységébe továbbá be kívánja vonni az Unió illetékes Főigazgatóságát, a kommunikációs hálózatokért, tartalmakért és technológiákért felelős DG Connect-et is.
Az előzetes tájékoztatásokból az is körvonalazódik: a kifejezetten kiberbiztonsági témák továbbra is az EU már meglévő és működő „kiberdiplomata hálózatának” (tehát a tagállamok külügyminisztériumainak kiberbiztonsági koordinátorainak) a hatáskörében maradnak.
A Digitális Diplomáciai Hálózat üléseire az Unió féléves elnökségeinek szervezésében kerül majd sor, mint tehát említettük, évente két alkalommal. Kiszivárgott értesülések szerint a testület legelső, még informális ülésére már a mostani horvát elnökség idején sor kerül majd, a Zágrábban májusban megrendezendő digitális konferenciához kapcsolódóan. A szervezésért Horvátország nem régiben kinevezett digitális nagykövete, Ivan Masina felel majd. Hasonló informális egyeztetésekre már eddig is sor került egyébként, egyrészt Párizsban, másrészt Berlinben.
Mindazonáltal, a testület hivatalos alakuló ülésére az év második felében, a német uniós elnökség idején kerül majd sor. A Hálózat megszervezését ugyanis elsősorban a Német Szövetségi Külügyminisztérium szorgalmazta, ezért kap majd kiemelt szerepet a hír elején már említett német digitális nagykövet, Hinrich Thölken is.
Digitale Diplomatie: Europäisches Netzwerk startet; Lina Rusch; Tagesspiegel Background; 2020. február 14.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
