Az online tárgyalás – az nem is „igazi” diplomácia?
A diplomácia szokásos kulisszáinak átköltöztetése a kibertérbe évek, de már lassan évtizedek állandósuló témája. És vele párhuzamosan a – szakmai – vita: „leválthatja-e” a nemzetközi kapcsolatok infokommunikációs eszközökre telepített gyakorlata a diplomácia évezredes működésmódjait, sőt magát a szereplői gárdát? Az év elején kirobbant, majd gyorsan világjárvánnyá szélesedő koronavírus pandémia – hasonlóan a távoktatás, vagy a telemedicina hirtelen jött lendületéhez – új lökést adott a digitális diplomáciának is, gondolhatnánk. A szakmai vélemények azonban továbbra is megoszlanak.
Az elmúlt napokban az igazi „nagydiplomácia” képviselői, tehát a multilaterális struktúrákban, nemzetközi szervezetek mellett dolgozó diplomaták is alaposan belekóstolhattak már az elektronikus eszközökre támaszkodó nemzetközi kapcsolati munkába. Az események ugyanis szinte egymást érték ebben a szektorban is: tanácskozott a G-7, a G-20, az IMF és a Világbank is. Persze, a járványidőszakra való tekintettel kivétel nélkül mindenhol a videokonferencia vette át a személyes találkozáson alapuló munka szokványos keretrendszerét. A diplomáciai szakma talán leginkább konzervatív intézményeiben dolgozó szakemberek egy jó részét kisebb fajta sokként érte a 21. századi technikára való átállás. A „Zoom-diplomácia”, ahogy az egyik legszélesebb körben használatba vett videokonferencia platform után hirtelenjében elkeresztelték ezt az új munkamenetet nem csak a szokatlan (és bizonyos értelemben talán még mindig kiforratlan) technológiák buktatói miatt talált vegyes fogadtatásra. A nemzetközi csúcsdiplomácia zászlóshajójának számító intézménynél, az ENSZ Biztonsági Tanácsánál bevezetett új munkarend, és új technológia negatívumai talán minden más társszervezetnél élesebben kerültek napfényre. Mint ismeretes (mi is hírt adtunk már róla az előző hetek Hírlevél kiadásaiban) a globális biztonság fenntartásának talán máig legfontosabb intézményi garanciáját jelentő szervezetnél, a járvány hirtelen kiterjedésével párhuzamosan, lényegében hetekre megállt az élet. Tehát, éppen a legválságosabb pillanatokban látszott megbénulni a multilaterális diplomácia e legnagyobb horderejű döntési fóruma. A BT állandó tagjainak egy része – a résztvevők biztonsága érdekében – a videokonferencia alapú távülésezésre való haladéktalan áttérést sürgette. Mások, elsősorban Oroszország, a hagyományos személyes ülésezés fenntartása mellett kardoskodtak. Az orosz diplomaták érvrendszerében (annak hangoztatása mellett, hogy a New York-i ENSZ központ, járványügyi szempontból is, a világ egyik talán legjobban védett, legbiztonságosabb helye) hangsúlyosan szerepelt az: az állandó és eseti képviselők közötti személyes kontaktust, a „terem hangulatának” érzékelését nem tudja helyettesíteni a videokonferencia sokkal személytelenebb eszközrendszere. Végül Oroszország engedett, és megindult a BT távkonferencia alapú járvány-üzemelése, ám az első tapasztalatok az orosz kételyeket látszanak igazolni. Sven Jürgenson, az Oroszországgal amúgy nem túlságosan rokonszenvező Észtország állandó ENSZ-nagykövete például leszögezte: a WhatsAppon folytatott csevegés képtelen visszaadni a folyosói beszélgetések atmoszféráját, ahogy a video konferenciákon sem tud érvényesülni a BT-patkónak helyt adó jellegzetes terem feszültsége. Ezekben a roppant horderejű hatalmi játékokban egy-egy gesztusnak, egy arckifejezésnek, fintornak, vagy hanghordozásnak meghatározó jelentőséget lehet – érzékeltette a veterán diplomata. Ehhez kapcsolódva még tovább göngyölítette a gondolatot: a régi, sokat látott diplomatáknak még a digitális technológia személytelenebb kontextusában is sikerül talán elboldogulni, de az újaknak a kávézókban, üléstermek előtereiben folytatott személyes ismerkedéseit semmi sem pótolja. Ashok Mirpuri, veterán szingapúri diplomata, aki a csúcspolitika másik központjának számító Washingtonban képviseli hazáját, kertelés nélkül úgy fogalmaz: ezek az online dolgok – ez nem igazi diplomácia! Egy ország azért küld diplomatákat egy másik állam fővárosába, hogy bizalmas kapcsolatokat építsen ki, diszkrét információkat, álláspontokat cseréljen. A diplomácia alapvetően egy bizalmi viszony, és a bizalom (személyes) bizalmasságot is jelent egyben.
Szögezzünk le itt egy fontos észrevételt: a digitális diplomáciával, az IKT-technológiák, eljárások közegek és közönségek folyamatos térhódításával foglalkozó nemzetközi kapcsolattudományi szakemberek legjava hosszú ideje hangoztatja: a bő egy évtizeddel ezelőtti úttörő korszak egyik nagy ígérte, az hogy a digitalizáció majd „felváltja” a diplomácia hagyományos keretrendszerét, egyértelműen hamis reménynek bizonyult. Ahogy a gyakorló szakemberek (diplomaták) érzik a zsigereikben, éppen úgy látják a szakemberek a kutató szemével is, hogy ezek az eszközök, eljárások inkább kiegészítik, megerősítik a diplomácia „hagyományos” eszközrendszerét. A 21. század diplomatája nem a nemzetközi kapcsolatok porondjára keveredett informatikus, hanem a korszerű technológiát értően használó, a maga és országa javára kamatoztató diplomata.
For global diplomats, Zoom is not like beeing in the room; Ryan Heath; Politico; 2020. április 16.
Az érem másik oldala: digitális nemzetközi fórum a harci robottechnológia korlátozására
Az előző hír kapcsán úgy fogalmaztunk: a multilaterális kapcsolódásokat hirtelen, kényszerűségből meghódító digitalizáció vegyes fogadtatásra talált. És ezt szó szerint értettük, aminek bizonyságára idézünk most egy másik nemzetközi esemény tapasztalataiból, ahol azt láthatjuk: más, ugyancsak fontos, és hasonlóan globális keretrendszerekben az online technológiák lehetőségeinek használatba vétele egyértelmű sikertörténetként jelent meg. A résztvevők véleménye szerint ugyanis rendkívül eredményes volt a világ első „digitális fegyverzetkorlátozási” nemzetközi tanácskozása, amit a német külpolitika szervezett meg és bonyolított – méghozzá online. A rendezvény címében szereplő „digitális” kitétel tehát tulajdonképpen kettős értelemben is igaz. Egyfelől a megvalósítás módjára, eszközrendszerére alkalmazható teljes joggal, ugyanakkor az esemény tartalmát is tükrözi ez az elnevezés. A nemzetközi fórum ugyanis a jövő, ráadásul cseppet sem távoli jövő meghatározó fegyverrendszereinek nemzetközi szabályozását, korlátozását, lehetséges leszerelését tűzte napirendjére. A több mint 70 ország kormányzati képviselőinek és civil szervezeteinek részvételével zajló online esemény az ún. halált okozó autonóm fegyverrendszerek (Lehthal Autonomous Weapons Systems, rövidítve LAWS) bonyolult, mert sok szempontból nemzetközi jogi, sőt etikai kapaszkodók nélküli problémahalmazára kereste a lehetséges válaszokat. A kicsit bulvárosan csak „gyilkos robotoknak” nevezett, a Mesterséges Intelligencia és a robotika élvonalbeli eredményeit a hadügy szolgálatába állító fejlesztésekkel kapcsolatos általános érzületet a német külügyminiszter fogalmazta meg: annak lehetővé tétele, hogy gépek döntsenek élet és halál kérdésében, az a világ etikai normái, az emberiesség alapvető kategóriái szerint megengedhetetlen. A konferencia tudományos és civil résztvevőinek egy része egy nemzetközi fegyverzetkorlátozási szerződésben látja a megoldást. Egy olyan nemzetközi instrumentumban, amely már jó előre tilalmazná a teljes döntési autonómián alapuló fegyverrendszereket a jövő harcmezején.
Digital Diplomacy Keeps Pressure on Killer Robots Challenge; Mary Wareham; Human Rights Watch; 2020. április 2.
A pakisztáni külügyminisztérium digitális alkalmazással dinamizálja a szakmai munkát
Hátrébb hagytuk, pedig a digitális diplomácia hírei között talán ez az egyik legérdekesebb. A rendkívüli idők, a világjárvány okozta különleges helyzet gyors átalakulásokat, intézményi és technológiai fejlesztéseket hozott jó néhány ország külkapcsolati szervezetrendszerébe. Jól látható az is: nem csak a „nagyok”, a világpolitika hagyományos meghatározó szerepköreit betöltő nagyhatalmak nyúlnak hirtelen a digitális technológiákban rejlő lehetőségek után. Sőt, éppen hogy inkább a „középmezőnyben” lépnek meg olyan technológiai innovációkat megtestesítő változásokat, amik tulajdonképpen példa értékűek lehetnek más, digitális értelemben is nagyhatalmi státuszt élvező államoknak.
Érdekes példája ennek a pakisztáni külügyi apparátusban most elindított új kezdeményezés. A talán „KÜM direkt”-nek fordítható „FM Direct” mobil alkalmazás, amely az IKT-technológiák ma már alapvetően bejáratottnak tekinthető lehetőséget viszi be a külügyi szervezetbe, valójában a szervezeti működésben, a szervezeti kultúrában hozhat kisebb fajta revolúciót. A mobil applikáció elindítását beharangozó beszédében ugyanis Mahmood Qureshi, pakisztáni külügyminiszter úgy fogalmazott: mostantól kezdve az ország külügyi apparátusának valamennyi tisztségviselője közvetlen kapcsolatban állhat magával a miniszterrel, és valamennyi horizontális és vertikális módon kapcsolódó kollégájával.
Az elmúlt hetek eseményei valamennyiünket, laikusokat is, ismerőivé tettek a virológia, illetve általánosabban a járványtan, az epidemológia legfontosabb alapfogalmainak. Egy kulcsmozzanat ma már a külső szemlélő számára is világos: az idő egészen más dimenziót ölt ezekben a folyamatokban, mint ahogy azt megszoktuk. A linearitáshoz szokott agyunk nehezen fogja fel az exponenciális növekedés jelentését, de európai országok szomorú példája egyértelműen megmutatta: egy-két nap késlekedés a megbetegedések tömegessé válását, emberek ezreinek halálát időzheti elő. Az idő tehát kulcsfontosságú tényező a védekezésben. A pakisztáni miniszter éppen ezt hangsúlyozta „avató beszédében”, amelyet már az új mobil alkalmazáson keresztül öt kontinensen elszórt, mintegy 60 pakisztáni külképviselet vezető diplomatái előtt ejthetett meg. Az új digitális alkalmazás része a „Vision FO” kezdeményezésnek, amit célszerű talán „Innovatív Külügy” néven nevezni. A digitális fejlesztések rendszerének a keretében elindították az e-iroda kezdeményezést is, ami közvetlen, rejtjelezett adatforgalmat biztosít az ország külképviseletei és az otthoni hivatal között. Mahmood Qureshi ugyanakkor nagy jelentőséget szán a „Reggeli kávézás a miniszterrel” elnevezésű programnak is: rendszeres időközönként, digitális csatornákat felhasználva, az ország helyi- és regionális hivatalnokaival egyeztet majd ezen a digitális fórumon keresztül a külpolitika alakítását befolyásoló kérdésekről.
„Vision FO”: foreign minister launches „FM Direct” app; Daily Times; 2020. április 18.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
A tajvani államfőnek már 1 millió Twitter-követője van, sokan külföldiek
A tajvani államfő, az év elején újraválasztott Tsai Ing-wen alapvetően érti a digitális diplomácia jelentőségét, és ami szintén nem árt – a közösségi média világban való boldogulás apró fogásait is. A politikus a napokban elérte az 1 millió Twitter-követőt, ami fontos közvetlen elérési bázist biztosít számára a nemzetközi közvélemény e fontos platformján. Népszerűségének figyelemre méltó tempójú növekedéséhez egyértelműen hozzájárultak külföldi szimpatizánsai, kedvelői, vagy csak az iránta érdeklődők. Az államfő egyéni médiahasználati szokása ugyanis, hogy nem csak a hivatalos politikai témákban posztol információkat, hanem gyakran van egy-egy közvetlen, emberi megjegyzése, gratulációja „hétköznapi” témákban is. Az elmúlt hetekben például maga is hozzászólt alkalmanként ahhoz a közösségi csatornákon fellángolt vitához, amelyben thaiföldi felhasználók keveredtek éles vitába a szárazföldi Kína közösségi média használóival egy népszerű thai színész magánéleti ügyei (és persze, ennek kapcsán Hong Kong, illetve Tajvan „hovatartozási” kérdése) kapcsán. A politikus egyébként más közösségi platformokon is aktív és népszerű: a Facebookon működtetett profilja például 2,8 millió követővel büszkélkedhet, ráadásul a szám, újraválasztása óta, dinamikusan növekszik. Alapvetően vizualitásra épülő világunkban természetesen nem feledkezik meg az Instagram-ról sem: a képalapú tömör „történetmesélésre” alkalmas hordozón 650 ezer körüli már a követő tábora. Digitális népszerűségét természetesen nem csupán bulvártémák okos kommentálásával mozdítja elő. A koronavírus megfékezésével kapcsolatos eredményes politikája hatalmas mértékben növelte a politikusasszony ázsióját az online terekben is.
Taiwan president reaches 1 million Twitter followers with support from Thailand; Matthew Strong; Taiwan News; 2020. április 15.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
