Skip to main content
Európai Uniógazdaság

A történelmi EU-csúcs hat tanulsága

Szerző: 2020. július 27.No Comments

„ A jogállamiság ment, de maradt. Merkel és Macron összeállt egy szövetséggé. A V4-ek új teret képeznek Európában, a fukar tagállamok pedig ráébredtek saját erejükre a két fenegyerekkel – Kurzcal és Ruttéval – az élen. Összegzésünk!

Kedd reggel mintha szebb napra virradtunk volna, az Európai Unió vezetői ugyanis megállapodtak a hétéves költségvetésről (MFF) és a koronaválság miatti helyreállítási alapról (Next Generation EU). A 4 napos tárgyaláson – ami bő 20 perccel volt rövidebb a rekordtartó 2000-es nizzai csúcsnál – olyan ellentétek, törésvonalak és szövetségek rajzolódtak ki, amik izgalmasabbá tehetik jövőbeli hétköznapjainkat.

Bár most mindenki megírja a győzelmi jelentéseket a saját hazájában, a megállapodáshoz vezető út igencsak rögös volt, és a feladat során majdnem el is buktak a kontinens első emberei. Sok területen sikerült kompromisszumokat kötni, azonban ami ma a győzelmi jelentés és a politikai kommunikáció középpontjában áll otthon, az a közeljövőben nagy problémákat okozhat Brüsszelben. Hat pontban foglaljuk össze az MFF & EU Next. Gen. tárgyalás tanulságait, valamint következményeit.

1. A jogállamiság ment is, maradt is

A lengyel-magyar tengely egyik elsődleges célja volt a tárgyalások során, hogy a jogállamiságtól függetlenítsék az uniós pénzek kifizetését, azaz ne lehessen azért támogatásokat blokkolni, mert az adott országgal szemben jogállamisággal kapcsolatos problémák és abból eredő eljárás áll fenn.

Mateusz Morawiecki, lengyel és Orbán Viktor, magyar miniszterelnök hamar győzelmet hirdetett a megállapodás után, kiemelve, hogy közös erővel megakadályozták a támogatások kifizetésének jogállamisághoz kötését, azonban hamar zavar támadt az erőben, mivel a jogállamiság nem tűnt el nyomtalanul a szövegből.
Jogállamisági mechanizmus a jövőben is lesz, azonban nem abban a formában, ahogyan azt eddig megszokhattuk, tehát mindenki el tudja otthon adni a saját győzelmét – azok is, akik szerint blokkoltuk a próbálkozást; és azok is, akik szerint összekötésre került a jogállamiság az uniós pénzekkel.

A végső szöveget a lengyel-magyar tengely hatására szinte a végtelenségig gyengítették, azonban kiemelik, hogy „[a]z Európai Tanács aláhúzza az unió pénzügyi érdekei védelmének fontosságát [és a]z Európai Tanács aláhúzza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát”. Az új feltételességi rendszert illetően a szöveg elmondja, hogy amennyiben a Bizottság a jogállamisági elvek megsértését tapasztalja, szankciós javaslatot fogalmaz meg, amelyről az állam- és kormányfőket tömörítő Tanácsban minősített többséggel döntenek, azaz az eddig fegyverténynek számító magyar és lengyel vétó közel sem lesz elég az új jogállamisági mechanizmus bevezetésének megakadályozásához – annak feltételeit azonban már mi is alakíthatjuk!

A szöveg rögzíti, hogy a kérdésre az Európai Tanács hamarosan visszatér, amennyiben azt az egyik tagállam kezdeményezi. Mivel a megfogalmazás elég homályos, a tényleges helyzet a jogállamiság kérdésében csak a jövőben rajzolódhat ki. Ebből kifolyólag az új feltételességi rendszer kialakításánál észnél kell lennie lengyel-magyar tengelynek, hogy olyan jogállamisági mechanizmust alkudjon ki, ami nem veszélyezteti a pénzek folyósítását, más esetben ugyanis fennáll az uniós források befagyasztásának esélye.

Az Európai Parlament pedig szintén egy veszélyes terep lesz, mivel a részletekbe menő ágazati szabályozás kidolgozásakor az EP olyan aknákat rejthet el a kifizetéseket illetően, amikre könnyen rá lehet futni. A Bizottság által kidolgozott új mechanizmusról az EiT-ben minősített többséggel döntenek, tehát
a tagállami vétó már nem lesz elég a blokkoláshoz.

A Bizottság által kidolgozott mechanizmust ebben az esetben blokkoló kisebbséggel lehet megfúrni, ebben pedig segítség lehet, hogy amíg minket a jogállamisággal zaklatnak, addig a délieket a makrokondicionalitással, amely eljárás keretében szintén felfüggeszthetők az uniós pénzek, tehát a lengyel-magyar tengely „kölcsönös megnemtámadási egyezményt” köthet a déli tagállamokkal.

Természetesen, ha a déli tagállamok nem állnak uniós nyomás alatt, akkor szövetségesek sem lehetnek, ebből kifolyólag pedig lehetséges egy olyan jogállamisági mechanizmus elfogadása a jövőben, amire Magyarország és Lengyelország is nemet mond. Összességében tehát kijelenthető, hogy hozzákötik az uniós kifizetéseket egy még meg nem született jogállamisági feltételrendszerhez, ezen feltételrendszer alapján pedig a jövőben elmarasztalhatják hazánkat jogállamisági ügyekben – amennyiben pedig a lengyel-magyar tengely tudja érvényesíteni érdekeit, az elmarasztalás esélye kicsi.

A részleges győzelem egyik eleme ez, míg a másik az, hogy a Magyarországgal szemben folyamatban lévő 7-es cikkely szerinti eljárást lezárná a német elnökség az év végéig.
Az első félidőt lefújták, most jön a második, ami sokkal hosszabb lesz: az EP-nek pedig van ideje, a tagállamoknak – pénzre szomjazva – azonban nincs.

2. Merkel, Macron: két jó barát

Bő három év kellett a britek távozásával létrejövő, hatalmi vákuumot betöltő francia-német szövetség létrejöttéhez. Angela Merkel és Emmanuel Macron a tárgyalások során kiválóan működtek együtt, az összes kiscsoportos tárgyaláson együtt vettek részt és a sajtótájékoztatókat is közösen tartották. A szövetség mindenkinek kedvez, ugyanis Merkel német soros elnökségéhez köthető a megállapodás, amíg Macron az igencsak megtépázott francia gazdaságot és rekord alacsony hazai támogatottságát tornázhatja vissza a „történelmi sikerrel”. Az 1820 milliárd eurós megállapodás a francia-német szövetség nyomásának és tekintélyének köszönhetően elfogadásra került, és bár a 750 milliárd eurós helyreállítási alapból csupán 390 milliárdot tesz ki vissza nem térítendő támogatás az eredetileg tervezett 500 helyett, a francia-német vonal által támogatott közös adósságkibocsátás az európai integráció egy új szintjét hozhatja el.

Egy dolog biztos: erős és integrált Unió nincs hatékony és erős francia-német szövetség nélkül.

3. Zsugori szövetség a láthatáron

A fukar négyeknek nevezett koalíció (Ausztria, Svédország, Dánia és Hollandia) a tárgyalások során kiegészült egy taggal, Finnország személyében. A fukarok csoportja már az ülést megelőzően több hónapnyi egyeztetést tudhatott maga mögött, megerősítve ezzel a szövetségüket és akár új erőteret létrehozva az európai politikában.
A fukar szövetség ugyanis végig következetes maradt a tárgyalások alatt, határozottan képviselve álláspontját – sokáig úgy tűnt, épp miattuk nem lesz megállapodás. A fukarok mostani sikere alapján tehát lehetséges, hogy a jövőben – a politikai és gazdasági érdekek csillagjainak együtt állásánál – a szövetség további közös érdekképviseletet folytathat az európai politikában, elmélyítve a kapcsolatot. Érdemes megjegyezni, hogy bár nagy az ellentét Nyugat és Kelet között, az nagyrészt politikai és nem gazdasági – Észak és Dél között ezzel ellentétben nemcsak politikai, hanem gazdasági ellentét is húzódik.

4. A két fenegyerek

Mark Rutte, holland miniszterelnök és Sebastian Kurz osztrák kancellár sok emlékezetes pillanatot okozott a négynapos tárgyalás során. Kurz viselkedése és makacssága odáig vezetett, hogy Macron ököllel verte az asztalt; Rutte pedig „háttérzajnak” minősítette Orbán Viktor „holland fickózását” és a végletekig tolta a fukarok gazdasági álláspontját a déli tagállamok ellenében és a saját politikai álláspontját Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. A két fenegyerek azonban az emlékezetes pillanatok és negatív megítélés ellenére is babérkoszorúkkal tér haza, hiszen Kurz eltudja adni a saját erős politikai fellépését a németektől való függetlenedésként; a holland polgárokat pedig nem hatja meg a déli tagállamok „sírása”, ha pénzről van szó – szeretik Ruttét, amiért elment a végsőkig!

Ruttének pedig nagyon jól jön a választások előtt, hogy a Rotterdamon – Európa legnagyobb tengeri kikötőjén – keresztül érkező árukra kivetendő vám nagy részét Hollandia megtarthatja, és csak kis összeget kell az uniós közösbe befizetni.

5. Pozícióváltás Merkel részéről

A görög emlékekből talán némi tanulságot szűrhetett le a német vezetés, ugyanis az északiak azon benyomásuknak adtak hangot, hogy Merkel és a németek alapvetően elmozdultak középre – mind politikai, mind földrajzi értelemben – új politikai hangot megütve a tárgyalások során. Merkel a fukar, északi tagállamoknak nem adta meg az eddig megszokott támogatást vagy hallgatást, ellenben Olaszország és a déliek szövetségeseként lépett fel, támogatva a vissza nem fizetendő támogatásokat és rekordösszegű déli kifizetéseket. Ez a magatartás részben az erős francia-német szövetségnek köszönhető, hiszen a franciák egyértelműen „délre” húznak.

Merkel szintén kompromisszumot keresett a jogállamiság kérdéskörében is, amit a tárgyalás végére – részben – fel is adott a német kancellár.

6. A vasfüggöny 30 év után is összetart

A V4-ek tényleges erőteret képeznek az Európai Unióban, különösen a lengyel-magyar tengely. Ezt pedig már mások sem tudják figyelmen kívül hagyni, sokszor pedig keresik a közép-európai országok szövetségét. Amennyiben a V4-eket tovább sikerül erősíteni politikai szempontból, jó eséllyel nem söpörhetnek le minket a jövőbeli EU-s tárgyalásokon; ha pedig ennek a szövetségnek végre tényleges gazdasági vonzata is lenne, szintet tudna lépni a közép-európai integráció, egy lépést megtéve a tényleges európai álom felé. ”

Forrás:
A történelmi EU-csúcs hat tanulsága; Heincz Barnabás; Mandiner; 2020. július 22.