Skip to main content

A NATO digitális közdiplomáciája a koronavírus járvány alatt

A koronavírus járvány „kezelésében” –különösen a válság első kritikus hónapjaiban – a nyugati világ nem különösebben jeleskedett, és ez a sokakban csalódást keltően gyenge teljesítmény a kríziskommunikációs tevékenységekben csak tovább csúcsosodott. A kommunikációval foglalkozó szakember ma is összerezzen, ha eszébe jut az a szimbolikus epizód, a tavasz közepén. A járvány által legkeményebben sújtott Dél-Európa, elsősorban a válság szélére sodródott Olaszország politikusai éppen azzal vádolták az Európai Uniót, hogy a bajban cserbenhagyta tagjait. Az Unió közkommunikációs apparátusa ekkor egy kis videofilmecskét tett közzé a YouTube csatornáján, amelyben az EU Bizottság elnöke, Von den Leyen asszony, a járvány elleni védekezés jegyében személyesen mutatta be – hogyan kell kezet mosni.
Senkinek nem lehet különösebb kétsége a felől, hogy a krízisek a társadalmi célú kommunikáció igazi próbaköveit jelentik. A rendkívüli helyzet egyik oldalon nagy „lehetőségeket” rejt a kommunikátorok számára, hiszen a közvélemény felfokozott érdeklődésének, abszolút módon átélt személyes érintettségének köszönhetően a jól megtervezett kampányok, alaposan átgondolt és jól megformált üzenetekkel, célszerűen és ügyesen használt közvetítő eszközökkel máskor szinte nem látható mértékben sokszorozhatja meg az eredményes kommunikációs sikereit. Talán mondani sem kell: ugyanakkor a kockázatok is hatalmasak. Az átgondolatlan, széteső, rosszul szervezett, esetleg kifejezetten szerencsétlenül megválasztott eszközök és/vagy üzenetek óriási mértékben felnagyíthatják a közvélemény negatív, elutasító reakcióit. (A fent idézett uniós reklámspot kigondolóit érdemes lett volna időben figyelmeztetni rá: a tétlenség és közömbösség vádjára nem éppen a legszerencsésebb volt az a válasz, ami legalábbis erős kétértelműséggel idézte fel azt az európai kultúrákban sokfelé ismert mondást, hogy „én mosom kezeimet”.)
A digitális diplomácia nemzetközi kutatóinak elismert (és általunk is sokszor idézett) európai műhelye, az Oxfordi Egyetem digitális diplomácia kutatócsoportja is indokoltnak érezte, hogy külön vizsgálat tárgyává tegye a koronavírus járványhoz kapcsolódó közcélú kommunikáció jellegzetességeit. Kutatási profiljuknak megfelelően az oxfordiak a digitális eszközöket alkalmazó közdiplomácia (digital public diplomacy) szereplését és teljesítményét vizsgálták, méghozzá egy másik fontos multilaterális szereplő esetében. A két kiemelkedő tudós, Corneliu Bjola és Ilan Manor által koordinált elemzés a NATO krízis kommunikációs tevékenységének digitális aspektusait járta körül. A vizsgálat tárgyául választott szervezet kríziskommunikációs működése már csak azért is érdekesnek ígérkezett, hiszen az EU struktúráival bizonyos értelemben „átfedésben” levő NATO, ellentétben a civil orientációjú Európai Unióval, alapvetően egy katonai-biztonságpolitikai szervezet. A brit-izraeli kutatópáros a közösségi média platformokon (döntően a nemzetközi érintkezésben leginkább népszerű Twitteren) folytatott válságkommunikáció formai és tartalmi jellegzetességeit állította a górcső alá. Most publikált tanulmányuk a következőkben emeli ki a koronavírus járvány „első félidejében” kibontakozó NATO digitális közkommunikáció jellegzetességeit:
– összességében a NATO digitális platformokon folytatott, COVID-hez kapcsolódó narratívája stratégiai értelemben átgondolt, koherens és hatékony volt; ugyanakkor a kommunikációs stratégia vizuális aspektusai nem voltak eléggé kidolgozottak és kiforrottak;
– az előbbi általános megállapításból következően mindenképpen fontos kiemelni: az eredményes válságkommunikációban különösen fontos szerep hárul a „kreatív” elemekre: a „békeidőszakok” szokványos közlési formátumai, például a megszokott sajtótájékoztatók keretrendszere nem képes megfelelően emocionális megszólításra és közlésre;
– a közösségi média közege sajátos jellegzetességekkel bír, ezért az ebben a digitális közegben folytatott kommunikációnak is speciális fókuszúnak kell lennie (az interakció, sőt az immerzió, azaz a „belemerülés” lehetőségét is biztosítania kell a megcélzott közvélemény számára);
– a kommunikáció stratégiai jellege nem csupán a kampány belső koherenciáját követeli meg, hanem a kommunikációba bekapcsolódó szereplők közötti szoros koordinációt is: a mostani NATO kommunikációban a szervezet különböző egységei, missziói más és más üzenetekre helyezték a hangsúlyt, ami gyengítette a kampány összhatását.
A feltárt hiányosságokkal együtt a szerzők úgy vélik: a NATO jól tudta kihasználni a koronavírus járványban rejlő közkommunikációs kettősséget: működésével eredményesen tudatosította, hogy nem csupán katonai-védelmi szervezetként működik, növelve ezzel a maga iránti közbizalmat.
NATO’s Digital Public Diplomacy During the COVID-19 Pandemic; Corneliu Bjola, Ilan Manor; Turkish Policy Quarterly; 2020. szeptember 4.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Facebook: az amerikai baloldal szavazóit célozta meg egy friss orosz információs kampány

Az amerikai Facebook cég napokban nyilvánosságra hozott közleménye azt tudatta: az elmúlt hetekben újabb orosz információs kampány bontakozott ki a közösségi média tereiben. Ezek az amerikai elnökválasztási folyamathoz, illetve az ország faji feszültségeihez kapcsolódó akciók most egyértelműen az USÁ-ban és Nagy-Britanniában élő baloldali szavazókat célozták meg. A Facebook azt is elárulta a vizsgálódásukat elindító információk „az FBI-tól érkeztek”. A baloldali szavazók körében gyanított befolyásolási kísérlet felderítése egy Peace Data nevű média szervezetre irányult. A Facebook által a vizsgálatba bevont külső cég, a Graphika megállapította, hogy a Peace Data szervezet „több olyan személlyel is kapcsolatba hozható, akiknek a neve a múltban az orosz Internet Research Agency-vel voltak összefüggésbe hozhatóak”. Azt a külső felderítő cég is megállapította ugyanakkor, hogy a Peace Data szervezet által a közösségi terekben megosztott információk „legfeljebb 5%-a” kapcsolódott valamilyen módon az amerikai elnökválasztási kampányhoz. Érdekes részletként jegyezzük meg: a Facebook által bevont külső, „független” közösségi média felderítő cég vezetője Ben Nimmo, aki a DFRLab nevű „tényellenőrző” szervezetet is vezeti. Ez utóbbit valójában az erős NATO-kötődésű (pl. részben a védelmi szervezet által finanszírozott) Atlantic Council működteti.
Facebook says Russian influence campaign targeted left-wing voters in US, UK; Jack Stubbs; Reuters; 2020. szeptember 1.

Ha egy üzlet beindul: újabb 118 kínai mobilalkalmazást tiltott ki területéről a rivális India

Az elmúlt hetek során, két hullámban, mintegy 100 kínai fejlesztésű és tulajdonú mobil alkalmazás használatát tiltotta meg országa területén az indiai kormány. A lépéseket formálisan a kínai szoftvergyártók elfogadhatatlan adatpolitikájával, a felhasználók adatainak tömeges eltulajdonításával (illetve ennek veszélyével) indokolták az indiai hatóságok. A lépések mögött azonban nyilvánvaló geopolitikai mozgatórugókat sejtenek a szakértők: a Kínával évtizedek óta feszült, rivális viszonyban álló India egyrészt a közelmúltban kirobbant határincidenst torolná meg ezzel a lépéssel. Másrészt, ennél természetesen messzebbre tekintve, a regionális hatalomért vívott hosszú küzdelemben is fontos szerepet szán India a saját fejlett technológiájú digitális iparának (amelynek jelenleg versenytársát jelentik a kínai eszközök és szoftverek). India, mint több más regionális hatalom, egyre éberebben kezd őrködni „digitális szuverenitása” felett. Ugyanakkor a mostani tiltó lépéssorozat nyilván nem független a Kína és az USA között elmérgesedő technológiai-geopolitikai összecsapástól sem. Indiai, amely bizonyos értelemben előtte jár a kínai digitális technológiának hadat üzenő Amerikának, most újabb 118 kínai mobil alkalmazást helyezett tiltólistára.
India bans 118 Chinese apps, accusing companies of stealing data; The Guardian; 2020. szeptember 3.

Az év végéig valamennyi Confucius Intézetet bezáratná a területén az USA

Az egyes országok nemzetközi imázs építésének, a sokat emlegetett – az országok vonzerejét növelő – soft power külpolitikai eszközrendszernek nagyon fontos elemét jelentik a nyelvi- és kulturális intézmény hálózatok. A brit külpolitikai érdekérvényesítés óriási jelentőségű, hagyományos intézménye British Council hálózat, amelynek külföldön működtetett szervezetei nyelvi oktatással, illetve széleskörű kulturális programkínálattal erősítik Nagy-Britannia külföldi ismertségét, elismertségét, az országgal szembeni külföldi szimpátiákat. Hasonlóan kulcsszereplő a francia külpolitikai érdekérvényesítő rendszeren belül az Institute Francais nagyon hasonló külföldi hálózata. De, minden jelentősebb közép, sőt kishatalom is komoly jelentőséget tulajdonít a maga kultúráját (ezen belül kiemelten a nyelvét) a világban népszerűsítő, terjesztő intézményeknek: a németek a Goethe Intézeteknek, a spanyolok a Cervantes Intézeteknek, vagy a portugálok a Camoes Intézetek hálózatának. Az Egyesült Államok és nyomában a nyugati világ fontosabb szereplői egyre nagyobb ellenszenvvel tekintenek a Kínai Népköztársaság hasonló kulturális hálózatára. A Confucius Intézeteket a velük egyre inkább „rendszervetélytársként” azonosított Kína ideológiai fegyvereként kezdik kezelni. Az amerikai kormányzat az elmúlt hónapokban mind erősebb nyomást kezdett gyakorolni a Confucius Intézetek működésének korlátozása érdekében. Az USA külügyminisztere most bejelentette: az év végégi igyekeznek bezáratni az USA területén működő valamennyi ilyen kulturális központot.
Pompeo hopeful China’s Confucius Insitutes will be gone from US by year-end; David Brunnstrom; Reuters; 2020. szeptember 2.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor