„A koronavírus-járvány második, potenciálisan az elsőnél is erősebb hulláma felett érzett aggodalom nyomta rá bélyegét az Európai Tanács pénteken véget ért ülésére, amelyről három vezető is távolmaradt, vagy idő előtt távozni kényszerült a COVID-veszély miatt. Az EU27-ek egyetértettek abban, hogy a klímasemlegesség elérése érdekében emelni kell a 2030-ra vonatkozó uniós kibocsátási célokat, de hogy milyen mértékben és legfőképpen hogyan, erről legkorábban decemberben lehet megállapodás.
Az egész Európában riasztó mértékben romló koronavírus-helyzet és az arra adandó megfelelő válasz kötötte le a Brexit mellett (erről lásd külön cikkünket) leginkább az EU27-ek vezetőinek a figyelmét a csütörtöki-pénteki brüsszeli csúcstalálkozón, amelyet éppen a COVID miatt foghíjas létszámban sikerült csak befejezni, és amelyen a felülvizsgálandó klímacélokról is orientációs vitát tartottak.
„Le kell szorítanunk a megbetegedések számát” – közölte Angela Merkel, német kancellár a kétnapos ülés után, miután a vezetők megállapodtak, hogy mostantól hetente vagy tíz naponta telekonferencián osztják meg egymással a tapasztalataikat és próbálnak tanulni egymás példáiból. „Az Európai Tanács felmérte a jelenlegi járványügyi helyzetet, ami példanélküli és nagyon komoly aggodalomra ad okot” – szögezte le a vezetők által elfogadott közös közlemény.
A téma ismételt fókuszba kerülése a csúcson és a vezetők aggodalmaskodó hangja is rávilágít arra, hogy a járvány második, potenciálisan még az elsőnél is erősebb hulláma számos országot, ha nem minden tagállamot elbizonytalanított a követendő stratégiát és válaszokat illetően. A tagállamok többsége a súlyos gazdasági következményektől tartva annak ellenére sem kívánja visszahozni a teljes zárlatot, hogy egyelőre tehetetlenül látja a vírus gyors terjedését és az egészségügyi rendszerek fokozódó leterheltségét.
Miként arra Charles Michel, az Európai Tanács elnöke sajtótájékoztatóján rámutatott, a jelenlegi helyzetben két lehetőség van. Az egyik az, hogy a járvány terjedésének a lassítása érdekében ismét lakat alá kerülnek a társadalmak, korlátozva az alapszabadságokat. A másik opció szerinte a tesztelések megsokszorozása és a fertőzésgyanús személyek izolálása, hogy lelassítsák a COVID terjedését. Ennek egyik módja, amiben a vezetők is többé-kevésbé egyetértettek, a tagállamok által elvégzett tesztek kölcsönös elismerése, de a személyes kontaktusok visszakereshetősége is.
„Többet kell tennünk, szorosabban együtt kell működnünk” – vonta le a következtetést Charles Michel a vitából. Utólag több állam- és kormányfő által elmondottakból is kiderült, hogy a kormányok közötti konzultációk fokozása nem elsősorban még több európai szinten történő döntés elfogadását célozza, hanem inkább annak jobb megismerését, hogy ki, mit tesz és kíván tenni a helyzet romlása ellen.
A soros német EU-elnökség kezdeményezésére ezért a vezetők mostantól 7-10 naponként telekonferencián egyeztetnek majd a válság kezeléséről.
A koronavírus nem csak virtuálisan volt jelen a csúcson, amit eddig példátlan egészségügyi biztonsági intézkedések mellett tartottak, többek között minimálisra korlátozva a vezetőket kísérő küldöttségek létszámát és kötelezővé téve a csúcs helyszínén mindenhol a védőmaszk viselését. Mateusz Morawieczki, lengyel miniszterelnök karantén miatt eleve nem tudott résztvenni a csúcson, ahonnan csütörtök délután előbb Ursula von der Leyen, bizottsági elnöknek, majd pénteken Sanna Marin, finn miniszterelnöknek is idejekorán távoznia kellett, miután kiderült, hogy olyan személyekkel érintkeztek, akiknek pozitív lett a COVID-tesztje. Többen fel is vetették, hogy a drámaian romló járványügyi helyzet miatt jobb lenne visszatérni a videokonferenciázáshoz. Charles Michel ugyanakkor nem kíván eleve lemondani a személyes találkozásokról, amelyek különösen kényes kérdések megvitatásakor és döntések meghozatalakor szükségesnek tűnnek.
Az Európai Tanács orientációs vitát tartott a klímacélok felülvizsgálatáról és elvileg egyetértett abban, hogy a 2050-ös klímasemlegességi célok elérése a jelenleg érvényes uniós szintű kibocsátási célok megemelését indokolja. Az Európai Bizottság által néhány hete javasolt „legalább 55 százalékos” cél mögött azonban eddig csak 13 tagállam sorakozott fel (Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Írország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország, és tulajdonképpen Németország is osztja ezt a célt). A másik 14 tagország, zömében a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott tagok csak a következő hónapokban alakítják majd ki a végleges álláspontjukat, lehetőség szerint a decemberi EU-csúcsig, amit a német soros elnökség egyfajta határidőnek tekint az egyhangú politikai döntés meghozatalára.
A korábbi megállapodás értelmében az EU 2030-ig 40 százalékkal faragja le az 1990-es szinthez képest az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A 2015-ös párizsi egyezmény folyományaként és a 2050-es uniós klímasemlegességi cél elérése érdekében azonban az Európai Bizottság egy hatástanulmány elvégzése után nemrég a 40%-os cél legalább 55%-ra való felemelését javasolta. Közvetlenül a csúcs előtt 11 ország (hozzájuk csatlakozott azóta Litvánia, plusz a soros elnök Németország) külön nyilatkozatban sürgette meg a Bizottság által javasolt cél jóváhagyását. Az Európai Parlament néhány nappal ezelőtt elfogadott jelentése ugyanakkor 60 százalékos csökkentést irányzott elő.
A kialakult eljárásrend alapján az uniós szintű klímacélokat előbb legmagasabb szinten kell jóváhagyni egyhangúlag, mielőtt miniszteri szinten is megállapodás jönne létre az új számokról, amelyeket aztán az EP-vel is össze kell még boronálni. Ha megvan az általános jóváhagyás, az Európai Bizottság 2021-ben az összes létező szektorális joganyagot hozzá fogja igazítani az új célokhoz, legyen szó a megújulókra, az energiahatékonyságra, az emisszió kereskedelmi rendszerre (ETS) és az ETS-en kívül eső ágazatokra (közlekedés, mezőgazdaság) vonatkozó jogszabályokról.
A jogalkotások frissítése egy régi vitát éleszthet fel a közösség régi és keleti tagjai között. Magyarország és a térség más tagállamai azt szeretnék, ha a megemelt célok eléréséhez szükséges terhek elosztása során érdemlegesen is figyelembe vennék az egyes országok által 1990 óta elért kibocsátás-csökkentést. Magyarország például jelenleg mínusz 36%-on áll 1990-hez képest, miközben Ausztria (+2,7%), Spanyolország (+19,7%) vagy Portugália (+18,9%) az eltelt 30 évben nemhogy csökkentette volna, hanem még növelte is az üvegházhatású gázok kibocsátását. A keletiek gyakran felhozzák, hogy az EU tulajdonképpen az ő kibocsátás-csökkentési erőfeszítéseik és sikereik mögé bújik, részben arra hivatkozva, hogy a csökkentést költséghatékony módon kell végrehajtani, ott, ahol a legolcsóbb a fajlagos csökkentés.
A magyar kormány, de potenciálisan mások is ezért ahhoz a feltételhez köthetik a „legalább 55%-os” cél elfogadását, hogy mindenki összemérhető módon vegye ki részét az erőfeszítésekből. Például úgy, hogy mindenki vállaljon be 2030-ig 40 százalékos kibocsátás-csökkentést.
A BruxInfo brüsszeli forrásokból úgy értesült, hogy éppen a tagállamok közötti méltányos teherviselési vitát (például mennyi legyen az országos csökkentési cél például az ETS alá nem eső szektorokban) megelőzendő az Európai Bizottság az általános kibocsátási cél lebontása során inkább a horizontális eszközökre fókuszál majd, mint a karbonadó, vagy az ETS reformja.
Az utóbbival kapcsolatban azonban van egy bökkenő. Az ambiciózus kibocsátás-csökkentési célok velejárója, hogy csökkenni fog a szennyező létesítményeknek kiosztott ingyenes kibocsátási egységek száma, illetve a „sapka” is meredekebben hanyatlik majd, ami meg fogja drágítani a kvótákat. A cégeknek olcsóbb árak mellett megérte eddig a kibocsátási egységek vásárlása a sokkal költségesebb beruházások helyett. Az új helyzetben azonban már jobban megéri majd beruházni a technológiákba, ami a tőkeerősebb nyugati cégek számára kisebb problémát jelenthet, mit a szegényebb keleti ipari szennyezőknek.
Ilyenkor az EU – mint a legutóbbi klímaalku során is – kiegyensúlyozó mechanizmusokat és pénzügyi alapokat szokott felállítani, amelyekből elsősorban a szegényebb keleti országok részesülhetnek.
A speciális tagállami igények felmérése mellett ezeknek az új eszközöknek a modellezése lesz a következő hónapok feladata, mielőtt decemberben alkuközeli állapotba kerülhet a csomag. Az állam- és kormányfők a munka koordinálását kiadták a környezetvédelmi tanácsnak (először a tanács október 23-i ülésén máris napirendi pont lesz), miközben az Európai Bizottság további, szektorokra és tagállamokra lebontott hatástanulmányokat is ígér.”
Forrás:
Az EU egészét elbizonytalanítja a járvány új hulláma; Bruxinfo; Brüsszel, 2020. október 16.
